Aktualitások
Megjelent a Források a 19. század zenetörténetéhez sorozat első kötete
A Források a 19. század zenetörténetéhez címmel induló sorozatunk a 19. század reprezentatív zenetörténeti forrásait közli annotált kritikai kiadásban. Első kötetünkben Eckhardt Mária, a neves Liszt-kutató közreadásában először jelenik meg magyarul teljes terjedelmében a 24 éves Liszt Ferenc mély emberséggel és bátorsággal megfogalmazott, máig aktuális cikksorozata a művészek társadalmi helyzetéről. A korabeli vitákat kiváltó, ám Liszt atyai jó barátja, Lamennais elismerését is elnyerő írások a Gazette musicale de Paris hasábjain jelentek meg 1835 májusa és novembere között. Liszt vehemens társadalomkritikája mögé támogatólag állt a folyóirat, amikor 1835. június 14-én egy egész lapszámot szentelve közölte Joseph d’Ortigue Liszt Ferencről szóló életrajzi tanulmányát. Az írás alaphangját a két fiatal zenész közös szellemi horizontja, többek között Lamennais és Berlioz iránti rajongása határozta meg. Liszt Ferenc e legkorábbi, magyar fordításban először megjelenő életrajzának közreadását Kaczmarczyk Adrienne, a HTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa, az Új Liszt Összkiadás főszerkesztője jegyzi. A forrásszövegeket Pethő-Vernet Csilla zenetörténész fordításában közöljük. A kötet és a sorozat szerkesztője Kim Katalin.
Liszt Transzcendens 200 – Kéry János hangversenye
Budapest, Zenetudományi Intézet, 2025. október 21.
2025. október 21-én az ELTE-HTK Zenetudományi Intézete múzeumi tárlatvezetéssel egybekötött hangversennyel ünnepelte Liszt Ferenc születésének 114. évfordulóját. Kéry János zongoraművész, a Zeneakadémia tanára Liszt Transzcendens etűdjeit adta elő.
Liszt, bár 1811. október 22-én a magyarországi Doborjánban látta meg a napvilágot, hazai közép- és felsőfokú zenei oktatási intézmények hiányában külföldön igyekezett megszerezni a tehetségéhez méltó képzettséget, majd felnőttként is nagyrészt hazájától távol tevékenykedett. Magyarországra 1839 karácsonyán, pozsonyi és pesti koncertmeghívásra tért vissza először, és ettől kezdve haláláig ápolta honfitársaival a „hű rokoni” szálakat. A kapcsolatot a magyar politikai és intellektuális elit kezdeményezte, de annak fenntartására és széleskörű bővítésére Liszt maga is vágyott. A két fél együttműködésének legfontosabb eredményeként 1875-ben megalakult a Királyi Zeneakadémia, amely Liszttel és Erkel Ferenccel az elnöki és az igazgatói székben és a zongoratanszakon, majd a rövidesen felálló számos további tanszakkal együtt néhány évtizeden belül már képes volt a magyar tehetségek magas szintű hazai képzésének biztosítására. Liszt és honfitársai gazdag kapcsolati hálójába is bepillantást nyújt a Magyar ábránd: Budapesti mindennapok Erkel és Liszt korában című kiállítás, amelyet Kim Katalin vezetésével a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársai készítettek és ez alkalommal is ők mutattak be az érdeklődőknek.
Liszt virtuózként szerzett nevet Európa-szerte és virtuózként élt kortársai emlékezetében azután is, hogy 1847-ben felhagyott a koncertezéssel és zeneszerzői ambíciói megvalósítása érdekében 1848-ban letelepedett Weimarban. Ekkor dolgozta ki és publikálta 1852-ben a Transzcendens etűdöket. Egy-egy etűd megtanulása is komoly kihívást jelent, a teljes sorozat előadására pedig manapság is kevesen vállalkoznak. A Zenetudományi Intézet hallgatóságának abban a szerencsében volt része, hogy mind a tizenkét etűdöt meghallgathatta Kéry János briliáns előadásában. A műsor Liszt születésnapján kívül, mint arra Kaczmarczyk Adrienne bevezetése rámutatott, egy további évfordulóra is emlékeztetett: jövőre lesz 200 éve, hogy a Transzcendens etűdök fiatalkori változata 1826-ban megjelent. Liszt ekkor egy 48 etűdből álló gyűjtemény 1. füzetének nevezte 12 etűdöt tartalmazó publikációját. Tervét 1839-ben, a 12 etűd gyökeres átdolgozásakor módosította: az újonnan kiadott mű címlapja egy 24 tagú, feltehetőleg a 12 fokú hangrendszer valamennyi dúr és moll hangnemére kiterjedő etűdgyűjteményt ígért, amelyből akkor az 1. füzetet kapta kézhez az érdeklődő. A virtuóz turnék kezdetén komponált sorozat kiegészíthető egy kéziratban maradt Fisz-dúr Preludióval, amely feltehetőleg a 13. etűdnek, tehát a második rész nyitányának íródott (vö. Lisztiana), további etűdökről azonban nincs tudomásunk. Liszt, ha addig nem, akkor a végleges változat kidolgozásakor, 1851-ben lemondott a további 12 etűd megkomponálásáról.
Noha a 12 darab a zongorázás magasiskolájának számít, a sorozat nem pedagógiai céllal készült s nem is lenne alkalmas ilyesmire. Zongoratechnikai tanítását Liszt a Technikai tanulmányok 1868–1873 folyamán összeállított, szisztematikusan átgondolt három kötetében összegezte (vö. Lisztiana). Az önmagáért való virtuozitást azonban Liszt elítélte. Még a Paganini halálára írt nekrológjában, 1840-ben sem sem tudta elhallgatni viszolygását a művészt bűvésszé lefokozó játéktechnikai trükkök alkalmazásával szemben, amelyeket az image érdekében még a legendás itáliai hegedűs is igénybe vett, noha nem szorult volna rájuk. A Transzcendens etűdök műfaji szempontból a karakterdarab műfajával tartanak rokonságot. Ezt Liszt azzal is hangsúlyozta, hogy a végleges változatban címfelirattal látta el többségüket. Előadásuk során gyakran nemcsak a technikai elem kivitelezése nehezíti meg az előadó dolgát, hanem a karakter visszaadásához elengedhetetlen lendület és energikusság fenntartása is. Ideális tolmácsolásban a hallgató figyelme a szélsőséges technikai követelmények felől a kompozícióra irányul. Kéry János ezzel az élménnyel ajándékozta meg hallgatóságát. Tolmácsolásában a virtuóz passzázsok és bravúrelemek kellékek, a zeneszerzői mondanivaló kifejezésének eszközei. Játékát hallgatva újból és újból rácsodálkozhattunk a zongora kifejezési eszköztárának gazdagságára.
Az 1840-es évek turnéin Liszt a 12 etűdből és a vele egyidős 6 Paganini-etűdből is játszott, többek között a kor neves belga zenekritikusa, François-Joseph Fétis brüsszeli házának meghívott vendégei előtt, 1841. február 11-én is. Bár az 1830-as évek közepén viszonyuk kimondottan ellenéges volt, az évtized végére mindketten békülékeny hangot ütöttek meg. A zongora kifejezési körét radikálisan kitágító játéktechnikai újdonságok hallatán, Liszt másnap írt levele szerint, Fétis döbbenten állapította meg: „Íme a zongora, eddig nem is tudtuk, mi az!” A koncert hatása alatt írta meg első elismerő, tanulmánnyal felérő zenekritikáját Liszt előadói és zeneszerzői művészetéről. A Revue et Gazette musicale de Paris 1841. május 9-i számában megjelent véleményével alighanem egyetértett a brüsszeli hangverseny sok más hallgatója és a két etűdsorozat 1851–52 folyamán megjelent végleges változata számos értelmezője is: „Ne is álmodjunk arról, hogy egy ilyen művet elemezhessünk. Túl sok eredetiség rejlik a részletekben ahhoz, hogy képesek legyünk felfogni ezeket az alakzatokat másként, mint a felettük hatalmat gyakorló szerzői kéz előadásában. Mondjunk csak annyit, elég egy pillantást vetni erre a kottára ahhoz, hogy kialakuljon bennünk a meggyőződés, az előadóművészet vonatkozásában a legfejlettebb korszakot reprezentálja és ugyanakkor igen merész [kompozíciós] elképzelésekkel kecsegtet.” (https://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=nyp.33433082230362&seq=9) A „Transzcendens előadású etűdök” (Études d’exécution transcendante) címet Liszt 1840-ben még a 6 Paganini-etűdhöz kapcsolta, 12 saját etűdjét pedig a Nagy etűdök, illetve a Bravúretűdök címmel publikálta. Végül azonban 1851-ben felcserélte a jelzőket, s az „evilági mértéket meghaladó előadói felkészültséget” igénylő 12 koncertetűddel saját virtuóz korszakának állított mementót.
Kroó György-díj
Budapest, Zenetudományi Intézet, 2025. október 11.
Hír az MZZT honlapján
Laudáció a
Magyar Zene 2025/4. számában
A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság a Komlós Katalin tiszteletére megrendezett XXII. éves konferenciájának zárásaként, 2025. október 11-én nyolcadik alkalommal adta át szakmai elismeréseit. A Kroó György-díjat Kaczmarczyk Adrienne zenetörténész, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet kutatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója kapta, a Kroó György-plakettet Németh Zsombor zenetörténész, hegedűművész, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet kutatója vehette át.
Mindkét díjat zenei tárgyú kutatói, kritikusi, oktatói, illetve ismeretterjesztő tevékenység elismerésére alapították 2018-ban. Kroó György (1926–1997), aki meghatározó szerepet játszott Társaságunk alapításában, mind a négy felsorolt területen kiemelkedő tevékenységet végzett. A díjat a Társaság elnöksége évente két kategóriában ítéli oda: a Kroó György-díj a 40. életévüket már betöltött személyeknek, míg a Kroó György-plakett a 40 év alattiaknak adományozható.
Liszt: Harmonies poétiques et religieuses, kamarakiállítás
Schloss vor Husum / Nordsee, 2024. augusztus 17–24.
Az észak-németországi Schloss vor Husum 1987 óta ad otthont nyaranta annak a fesztiválnak, amely a zongorairodalom valamely értékes, de ritkán hallható művére igyekszik felhívni a közönség figyelmét. Peter Froundjian zongoraművész és művészeti vezető, valamint Wolfgang Rathert, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität zenetudományi tanszékének professzora 2024-ben Liszt Harmonies poétiques et religieuses (Költői és vallásos harmóniák) című sorozatát választotta az augusztusi program főtémájául. A Lamartine-verseskötet címét kölcsönző zongorasorozat két évtizeden át, 1833–35 között foglalkoztatta Lisztet, aki több különféle összeállítással próbálkozott, míg végül a ma ismert 10 tételes mű mellett döntött. A kiállítás megvilágította a mű szellemi, zenei és irodalmi összefüggéseinek gazdag hálózatát. A fesztiválon Saskia Giorgini zongoraművésznő tolmácsolásában a végleges változat hangzott el.
Zenei jelentés és narratív stratégiák 18–20. századi zeneművekben Grabócz Márta tanulmánykötetének bemutatója
Budapest, Zenetudományi Intézet, 2024. május 23.
Grabócz Márta, az MTA külső tagja írásaiból jelentetett meg válogatást Nagy Dániel szerkesztő és a Rózsavölgyi és Társa Kiadó 2023-ban. A kötet bemutatójára 2024. május 23-án került sor a Zenetudományi Intézetben. Tallián Tibor akadémikus bevezetője után Kaczmarczyk Adrienne a Liszt-tanulmányt, Vikárius László és Dallos Anna a Bartók-, illetve a Kurtág-művekről szóló írásokat mutatta be. A kötetben közölt 13 tanulmány közül több most látott napvilágot először magyarul. Ezek közé tartozik „A »spleen« két arculata: a 19. századi irodalomban és Liszt zenéjében” című is, amelyet részletesen ismertetünk. Grabócz Márta – az Új Liszt Összkiadás szerkesztőbizottságának tagja – Liszt-kutatóként kezdte pályáját, s Liszt kompozícióin alkalmazva tapasztalta meg először a narratív elemzési mód előnyeit. Mivel a narratív stratégiák kutatásának nincs számottevő hagyománya a magyar zenetudományban, módszertani szempontból a 18–20. századi zene kutatói egyaránt friss impulzust kaphatnak az írásokból.
Liszt és kortársai 21. századi szemmel Nemzetközi konferencia Budapesten (A 21st Century Perspective on Liszt and His Contemporaries)
Budapest, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, 2024. május 16–17.
2021 októbere után két és fél évvel, 2024. május 16–17-én ismét budapesti konferencián találkozott egymással a világ számos Liszt-kutatója. A tudományos programnak ez alkalommal is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontja adott otthont. Domokos Zsuzsanna igazgatónő meghívására 27 magyar, illetve külföldi – európai és észak-amerikai – Liszt-kutató tartott előadást, továbbá lemez-, illetve könyvbemutatót. A rendezvény jelentőségét érzékelteti, hogy olyan rangos külföldi muzikológusok is örömmel fogadták el a meghívást, mint Alan Walker, a 3 kötetes, monumentális Liszt-monográfia szerzője. A sűrű program dacára, részben talán a tág tematikának is köszönhetően, az előadásokat mindvégig kitartó érdeklődés kísérte. A kutatási eredmények szélesebb körű megismertetését szolgálja, hogy a Studia Musicologica vállalkozott az előadások írott verzióinak megjelentetésére. A konferencián részt vett az Új Liszt Összkiadás szerkesztőbizottságának több tagja (Domokos Zsuzsanna, Eckhardt Mária, Kaczmarczyk Adrienne, Kenneth Hamilton, Kim Katalin és Jonathan Kregor), így a szünetekben alkalom nyílt az összkiadással kapcsolatos kérdések megvitatására is.
Eckhardt Mária székfoglaló előadása a Magyar Művészeti Akadémián
Budapest, Pesti Vigadó, 2024. április 8.
Eckhardt Mária Széchenyi-díjas zenetörténész, karnagy „Liszt Ferenc francia kapcsolatai az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött leveleskönyve tükrében” címmel tartotta meg székfoglaló előadását a Magyar Művészeti Akadémia székházában 2024. április 8-án. A magyar és nemzetközi Liszt-kutatás nagyasszonyának tudományos életútját Berlász Melinda, Széchenyi-díjas zenetörténész méltatta. Eckhardt Mária mindenekelőtt Liszt-filológusként szerzett elévülhetetlen érdemeket. Kutatói pályáját az OSZK Zeneműtára tudományos munkatársaként (1966–1973) kezdte, majd az MTA Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályán, Legánÿ Dezső munkatársaként (1973–1986) folytatta. Ezeknek az évtizedeknek a gyümölcse egyebek közt az OSZK Liszt-kéziratainak angol nyelvű tudományos katalógusa (Franz Liszt’s Music Manuscripts in the National Széchényi Library, Budapest, Bp.: Akadémiai Kiadó, 1986). Az 1980-as évek közepén Ujfalussy József kezdeményezésére fogott hozzá Liszt budapesti, a (Régi) Zeneakadémia (1064. Budapest, Vörösmarty u. 35.) első emeletén kialakított és 1881-ben a zeneszerző rendelkezésére bocsátott lakása rekonstruálásához. Kutatásainak köszönhetően nyílhatott meg 1986-ban, a zeneszerző halálának centenáriumán a Liszt Ferenc Emlékmúzeum, amely a Kutatóközponttal kiegészülve Eckhardt Mária igazgatása alatt (1986–2009) a filológiai kutatások nemzetközi rangú centrumává lett. Ottani tevékenységéről és az intézmény jövőbeni feladatairól Domokos Zsuzsannával, a jelenlegi igazgatóval beszélgetve osztotta meg gondolatait az MMA Művészetelméleti Tagozatának pódium-beszélgetés sorozatában 2023. november 14-én (a beszélgetés megtekinthető a Youtube-on). Széleskörű tudását, amelyet mindig önzetlenül bocsátott kollégái rendelkezésére, kezdettől fogva élvezte az Új Liszt Összkiadás is, amelynek munkáját 2021 óta a szerkesztőbizottság tagjaként segíti.
Megjelent az Új Liszt Összkiadás zongora–zenekari sorozatának első kötete: De profundis, psaume instrumental
Az Új Liszt Összkiadás ütemének felgyorsítása érdekében 2021 szeptemberében létrejött Liszt-kutatócsoport ez idáig két új sorozatot indított el: a zongorára és zenekarra írt művek (VII.), valamint a kétzongorás és négykezes művek (III.) sorozatát. 2022 végére elkészült az első kétzongorás kötet (III/1.), 2023 végére az első zongora–zenekari mű, a De profundis (VII/2.) kiadása. A kötet közreadója, a történeti előszó és a kritikai kommentár szerzője Jay Rosenblatt, az Arizonai Egyetem professzora. A De profundisszal PhD-disszertációja (The Concerto as Crucible) kapcsán kezdett el foglalkozni az 1980-as években. A néhány ütem híján befejezetlen művet 1990-ben közreadta és befejezéssel látta el. Liszt De profundisát a címadó 129. (130.), „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram” kezdetű zsoltár, illetve annak a kompozícióban is elhangzó, hagyományos akkordikus (faux-bourdon) feldolgozása inspirálta. 1834–35-ben keletkezett, abban az időben, amikor Liszt szoros kapcsolatban állt Félicité de Lamennais abbéval, a mű címzettjével. Jelentőségét Rosenblatt egyrészt abban látja, hogy a De profundisszal olyan stíluselemek tűnnek fel Lisztnél, amelyek – mint a szonátaciklus tételeit egyesítő nagyforma és a tételek összefogását megalapozó tematikus transzformációs technika – a weimari alkotókorszak (1848–1861) szimfonikus műveihez szolgálnak alapul. Másrészt, a De profundis képviselte előrelépés jelzi, hogy Liszt, Lamennais útmutatásait követve, végleg elközelezte magát a muzsikus pálya mellett (korábban a papi hivatást is fontolgatta). Rosenblatt rekonstrukciója nyomán a De profundist 1990. május 5-én bemutatta Steven Mayer zongoraművész és a Jacek Kaspszyk vezette hágai Residentie Orkest. Mayer 1991-ben felvételt is készített a műből a Vásáry Tamás által vezényelt Londoni Szimfonikus Zenekarral (ASV, CD DCA 778, 1991).
Budapesti mindennapok Erkel és Liszt korában
Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából a BTK Zenetudományi Intézet konferenciát rendezett 2023. december 13-án. Az előadók egyszersmind Eckhardt Mária Széchenyi-díjas zenetörténész és karnagy, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont alapító igazgatója előtt is tisztelegtek, aki idén töltötte be 80. évét. Az előadók a ZTI Magyar Zenetörténeti Osztálya munkatársain kívül a Liszt Kutatóközpont és az Országos Széchényi Könyvtár jelenlegi és volt munkatársai közül kerültek ki. A ZTI MZO Liszt kutatócsoportja részéről Kaczmarczyk Adrienne tartott előadást „Liszt műsorválasztása Pest-Buda számára” címmel.
Liszt: Sardanapalo – magyarországi bemutató
2023. október 22-én, Liszt Ferenc születésének 112. évfordulóján került sor töredékesen fennmaradt operája, a Sardanapalo magyarországi bemutatójára. Liszt 1845-ben vette tervbe, hogy operát ír Byron Sardanapalusa nyomán. Bár a teljes olasz nyelvű librettó talán sosem készült el, megkezdte a komponált. Az I. felvonás vázlatos fogalmazványa fennmaradt az N4 jelzetű vázlatkönyvében (Weimar, Goethe- und Schiller-Archiv). A befejezetlen fogalmazvány particella jellegű, a zenekari anyag zongorakivonatban, helyenként hangszer-utalásokkal kiegészítve olvasható a vokális szólamok alatt. A töredékesen fennmaradt kompozíciót gondosan tanulmányozás után, Liszt sok helyütt gyorsírásszerű lejegyzését felfejtve adta közre David Trippett, a Cambridge-i Egyetem professzora 2019-ben az Új Liszt Összkiadásban (IX/2.). Trippett emellett meghangszerelte és rövid befejezéssel látta el a töredéket, amely így előadhatóvá vált. Az ősbemutatót 2018-ban tartották Weimarban a Staatskapelle és az énekes vendégművészek közreműködésével. Ugyanez az együttes vette lemezre és mutatta be Budapesten is az operatöredéket.
A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának Elismerő Oklevelét kapta Kaczmarczyk Adrienne
2023. október 18-án a Makovecz utcai Akadémiai Szalonban tartott díjátadó ünnepségen kimagasló zenepedagógiai munkássága elismeréseképpen oklevelet kapott Kaczmarczyk Adrienne, a BTK ZTI Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa, a Nemzeti Kulturális Tanács által támogatott Új Liszt Összkiadás főszerkesztője. Részletek az MMA honlapján.
Digitales Liszt Quellen- und Werkverzeichnis (LisztQWV)
2022 januárjában alakult meg az a német munkacsoport, amely Liszt Ferenc digitális forráskatalógusának és műjegyzékének elkészítését tűzte ki célul. A 12 évre tervezett projektet három intézmény (Universität, Heidelberg; Goethe- und Schiller-Archiv, Weimar; Sächsische Landesbibliothek, Drezda) összefogásával, Christiane Wiesenfeldt és Daniel Tiemeyer vezetésével kívánják megvalósítani. Munkájukat nemzetközi tudományos tanácsadó testület támogatásával végzik (a testület tagja Kaczmarczyk Adrienne), amelynek tagjai évente kapnak tájékoztatást az elvégzett munkáról. A 2023-as értekezletre október 20-án, Weimarban került sor. A projekt egyik vezetője, Daniel Tiemeyer 2023. augusztus 28. és szeptember 2. között megkezdte a Budapesten őrzött kéziratos anyag feldolgozását. Áttekintette a Zenetudományi Intézet kéziratos Liszt-anyagát és megkezdte az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratok feldolgozását.
Tanulmánykötet jelent meg Grabócz Márta tiszteletére
Kollégái, köztük régi tanítványai és a nemzetközi zenetudomány több vezető személyisége „fáradhatatlan felfedező”-ként jellemzik Grabócz Mártát, a Strasbourg-i Egyetem nyugalmazott professzorát a tiszteletére megjelentetett tanulmánykötet bevezetőjében. A Dijoni Egyetem által 2023-ban kiadott, Laurence Le Diagon-Jacquin és Geneviève Mathon által szerkesztett vaskos kötet 32 írást tartalmaz. A muzikológusokból és művészekből álló nemzetközi (francia, magyar, amerikai, finn, olasz, spanyol) szerzőgárda munkáit az ünnepelt munkásságához kapcsolódóan négy fejezetbe osztották a szerkesztők. Grabócz érdeklődése középpontjában kezdettől fogva a zenei jelentés problémája és a kortárs zene áll. Mivel szemiotikai vizsgálódásai kapcsán különös figyelmet szentelt Liszt Ferenc zenéjének, a tanulmánykötet első fejezetében a munkássága által inspirált Liszt-tanulmányok kaptak helyet. Itt olvasható Kaczmarczyk Adrienne és Domokos Zsuzsanna, az Új Liszt Összkiadás főszerkesztője, illetve a szerkesztőbizottság tagja egy-egy írása is. A második fejezet fókuszában az ünnepelt áll. Olyan neves személyiségek méltatják munkásságát, mint Eero Tarasti, François-Bernard Mâche és Robert S. Hatten, a zenei szemiotika tudományának meghatározó képviselői, továbbá Eötvös Péter zeneszerző, a kortárs zene egyik vezéralakja. A kötet harmadik fejezete a zenei jelentéssel foglalkozó 18–20. századi témájú tanulmányokat közöl. A kötetet a kortárs zenei tanulmányokat tartalmazó negyedik fejezet zárja. Grabócz Mártát az MTA 2022-ben külső tagjává választotta; ugyanő 2021 óta az Új Liszt Összkiadás szerkesztőbizottsági tagja.
Megjelent az Új Liszt Összkiadás kétzongorás sorozatának első kötete
A 2021. szeptember 1-én megalakult Liszt-munkacsoport két új sorozatot indított el az Új Liszt Összkiadásban. A VII. sorozatban a zongorára és zenekarra írt művek fognak megjelenni, míg a III. sorozatban túlnyomórészt a zongora–zenekari és a zenekari művek kétzongorás vagy négykezes átdolgozásai. A forráskutatás mellett Kaczmarczyk Adrienne 2022 folyamán mindkét sorozat számára kidolgozta a közreadási elveket, amelyek megtalálhatók az egyes megjelent kötetekben és a Lisztiana felületén is .
A III. sorozat 2022 decemberére elkészült kötetében két Liszt-mű szerepel. Az egyik az a fantázia, amely Mendelssohn Lieder ohne Worte címmel kiadott első füzete néhány motívumára íródott. Noha Liszt 1834–35 folyamán Herminie Viallal vagy Frédéric Chopinnel többször is előadta a művet Párizsban, soha nem publikálta. A fennmaradt autográf minden bizonnyal a saját játszópéldánya volt, mivel a helyenként kusza és hiányos lejegyzést csak ő olvashatta és egészíthette ki. Lévén, hogy az autográfon nem szerepel cím, a szóban forgó kompozíció a műjegyzékekben a weimari kézirattár kurátora, Peter Raabe (1872–1945) által adott címmel szerepel: Großes Konzertstück über Mendelssohns Lieder ohne Worte. A korabeli párizsi lapokból azonban világos, hogy Liszt Grand duo, illetve Duo brillante címmel tűzte műsorra. Az összkiadáskötetben szereplő másik mű Schubert C-dúr fantáziájának átirata. Liszt előbb zongorára és zenekarra dolgozta át az általa rajongásig szeretett, az 1890-es évektől Wanderer-fantáziaként emlegetett művet. A kétzongorás változat megírásával az volt a célja, hogy a fantázia zenekar híján, illetve kisebb termekben is előadható legyen. A szólista magánszólamát ez esetben az I. zongora, a zenekarét a II. zongora játssza. A két mű Sas Ágnes közreadásában, Kaczmarczyk Adrienne előszavával és kettejük kritikai kommentárjával jelent meg.
Magyarország zenetörténete a 19. században
Az előadás írott változata elérhető a konferencia weboldalán.
Idősebb Ábrányi Kornél születésének 200. évfordulója alkalmából a BTK Zenetudományi Intézet kutatástörténeti konferenciát rendezett 2022. december 19-én. A Liszt Kutatócsoport részéről a kutatástörténeti konferencián Kaczmarczyk Adrienne tartott előadást „Liszt, Ábrányi és a magyar nemzeti stílus: cigány skála, magyar skála”’ címmel.
Együttműködés
Az Új Liszt-Összkiadás és az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó képviselői 2022 novemberében megállapodtak a heidelbergi székhelyű „Digitales Liszt Quellen- und Werkverzeichnis” (LisztQWV) projekt vezetőjével, Daniel Tiemeyerrel, hogy a német fél kérésére a projekt rendelkezésére bocsátják az eddig elkészült összkiadáskötetek anyagát pdf-formátumban. A digitális formátumnak köszönhetően a német projekt munkatársai helyszíni forráskutatásaik során könnyebben összevethetik az egyes zenei források és az összkiadásban tárgyalt források anyagát.
Liszt Ferenc forráskatalógus és műjegyzék
2022 januárjában megkezdte működését a Liszt Ferenc kéziratainak digitalizálására és zeneművei digitális műjegyzékének elkészítésére létrehozott heidelbergi központú német munkacsoport. A „Digitales Liszt Quellen- und Werkverzeichnis” (LisztQWV) vezetője Christiane Wiesenfeldt, a Szász Tudományos Akadémia tagja és a heidelbergi Karl Ruprecht Egyetem zenetudományi tanszékének professzora. A Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával megindult projekt várhatóan 12 év alatt fogja felkutatni és digitalizálni a zeneművek, zenei írások és levelek autográf kéziratait, a Liszt által ellenőrzött másolatait és korrektúralevonatait, s készíti el ezek alapján a mai tudományos igényeknek megfelelni képes Liszt-műjegyzéket. A módszertani részletekről, valamint az ez év június 1-én megkezdett kutatómunka első eredményeiről adtak tájékoztatást a munkacsoport tagjai az október 22-én Heidelbergben megtartott éves beszámolójuk alkalmával. A Liszt születésnapjára időzített első találkozót ünnepi koncerttel kötötték egybe, amelyen a mannheimi zeneművészeti főiskola énekes és zongorista növendékei adtak Liszt-műsort. Az értekezleten jelen voltak a projekt tudományos tanácsadó testületének tagjai is, köztük Kaczmarczyk Adrienne, a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa és az Új Liszt-Összkiadás főszerkesztője.
Nemzetközi rangú magyar Liszt-kutató hazai elismerése
Forrás: www.mta.hu
A Magyar Tudományos Akadémia 195. közgyűlésén külső taggá választották Grabócz Mártát. Grabócz Márta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán végzett, majd a párizsi Sorbonne-on szerzett PhD-fokozatot 1982-ben. 1979–1990 között a Zenetudományi Intézet Zeneelméleti Osztályán dolgozott, majd 1991-ben oktatói, 1995-ben professzori kinevezést kapott a Strasbourg II egyetemen (Université Strasbourg II). Pályáját Liszt-kutatóként kezdte, a Liszt műveihez később is rendszeresen visszatért. Mind Liszt műveiben, mind a 19–21. századi zeneirodalomban általában a zenei narrativitás és jelentés problémái foglalkoztatják. Grabócz Márta az Új Liszt-Összkiadás tanácsadó testületének tagja.
Tudományos Fórum
A Zenetudományi Intézet 2022. április 28-án megtartott Tudományos Fórumán „A weimari revízió szerepe Liszt Ferenc szimfónia-koncepciója kiforrásában” címmel tartott előadást Kaczmarczyk Adrienne, a Liszt kutatócsoport vezetője.
Liszt in Context
Forrás: www.cambridge.org
Recenzió: Alexander Stefaniak: „Liszt in Context”,
Music and Letters, 104/3 (2023. augusztus), 503–505.
Cambridge University Press Composers in Context elnevezésű sorozatában 2021 őszén megjelent a Liszt in Context című kötet Joanne Cormac szerkesztésében. A nemzetközi alkotógárda azokat a politikai, társadalmi, filozófiai és szakmai áramlatokat vizsgálja, amelyek befolyással voltak Liszt Ferenc munkásságára, valamint annak recepciójára. Kaczmarczyk Adrienne, az Új Liszt Összkiadás főszerkesztője három fejezettel járult hozzá a kötethez: „Family Background”, „Improvisation”, „Publishers”.
Megalakult a Liszt kutatócsoport
A Nemzeti Kulturális Tanács támogatásának köszönhetően 2021. szeptember 1-én megkezdte munkáját a Magyar Zenetörténeti Osztály Liszt kutatócsoportja. A munkacsoport azzal a megbízatással jött létre, hogy folytassa Liszt Ferenc Összes Zeneműve Új Kiadását (LZK), azt a munkát, amely 1970–2020 között az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó égisze alatt folyt. A zenetudományi feladatokat ezentúl a Liszt kutatócsoport, az egyes kötetek megjelentetését továbbra is a kiadó végzi. Középtávú tervként a kutatócsoport a szólózongoraművek kiadásának befejezését tűzte ki a Pótkötet-sorozatban, valamint a zongorára és zenekarra írt műveket tartalmazó VII. sorozat elkészítését. Mivel ez utóbbiból Liszt számos mű négykezes vagy kétzongorás változatát is elkészítette, a III. sorozat munkálatai is elkezdődnek.
Megjelent az Új Liszt-Összkiadás 16. pótkötete
A kétkezes zongoraművek I-II. sorozatát kiegészítő pótkötetek az összkiadásban még meg nem jelent változatokat és az új felfedezéseket teszik hozzáférhetővé. A 2021-ben megjelent, Sas Ágnes és Kaczmarczyk Adrienne által közreadott 16. kötetben két korai kompozíció kapott helyet: az 1833-ban megjelent első Schubert-feldolgozás, A rózsa (La Rose), valamint A zarándokok indulója Berlioz Harold Itáliában című brácsaszólós szimfóniájából. Ez utóbbit Liszt feltehetően 1834-ben, a szimfónia bemutatójának évében vetette papírra, de végül csak 1866-ban jelentette meg. A fiatal Liszt első önálló témára írt kiadott kompozíciói közé tartozik az 1835-ös Apparitions [Jelenések]. Az 1. darabból tartalmaz részletet a most először kiadott albumlap. Az 1840-es évekbeli virtuóz turnék egyik repertoárdarabja volt Az alvajáró (La sonnambula) című Bellini-opera motívumaira komponált parafrázis. A mű 1842-ben, valamint 1853 előtt elkészült 1. és 2. változata olvasható a kötetben. A kötet két különlegességet is kínál. Ezek egyike az 1844–45-ös spanyolországi turné során írt, népszerű helyi szerzemények témáin alapuló, befejezetlen darab, valamint az 1867-ben kiadott Spanyol rapszódia kompozíciós munkái során keletkezett vázlatok és fogalmazványok. A másik az a három, technikai gyakorlatokat tartalmazó feljegyzés, amelyre Nicolas Dufetel hívta fel a figyelmet egy 2017-es konferencián. Az 1831–32-ből, az 1830-as évek közepéről és az 1871-ből fennmaradt kéziratok anyaga összefügg az 1868–79 között keletkezett Technikai tanulmányok anyagával rávilágítva az ifjú és az idős Liszt zongoratechnikáról vallott felfogása egységességére.